A bor évezredek óta megkerülhetetlenül része az emberi kultúrának: már Salamon király arról beszélt, hogy csak a szerelmesek csókja édesebb a bornál. Liszt Ferenc bizonyára mélységesen egyetértett e kijelentéssel, hiszen minden téren kifinomult ízléssel bíró, életszerető ember lévén maga is odaadó híve volt a jó bornak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint egy kollégájának írott levél, amelyben rövid említést tesz néhány új művéről – például a h-moll szonátáról és a Haláltáncról –, sietve a címzettnek ajánlja egyik rapszódiáját, majd a lényegre térve hosszan áradozik egy eperillatú szekszárdiról. A borfogyasztás viszont zeneszó mellett a legélvezetesebb, a tudomány és a tapasztalatok szerint is.
Balázs János romantikus szerzők olyan műveit kínálja a közönségnek, amelyek alkalmat adnak vágyakozásra, emlékezésre, vigasságra. Tavaly megjelent Improvisart című lemezéről néhány művet saját feldolgozásaival kelt valódi életre a zongoraművész, a darabok között pedig beavatja a hallgatóságot a zene rejtelmeibe, a szerzők élettörténetébe.
Műsor:
Liszt: Valse – Impromptu
Liszt: A Villa d’Este szökőkútjai
Schumann–Liszt: Widmung
Puccini–Balázs: Lauretta áriája
Ponce–Balázs: Estrellita
Brahms–Cziffra–Balázs: Magyar táncok
Strauss–Balázs: Reminiszcencia parafrázis
Az Oremus Pincészet exclusív vendéglátásával és borkóstolójával
A Zempléni Fesztivál és a Cziffra György-emlékév közös koncertje.