Grieg: c-moll hegedű–zongora szonáta, Op. 45
Kelemen Barnabás (hegedű)
Balázs János (zongora)
Felolvasás
Vecsei H. Miklós (színész)
Sosztakovics: Hét románc, Op. 127
Horti Lilla (szoprán)
Kokas Katalin (hegedű)
Rohmann Ditta (cselló)
Csalog Gábor (zongora)
„Az első szonátám naiv, gondolatokban gazdag, a második nemzeti érzelmű, a harmadik tágabb horizontra tekint” – írta egyik levelében Edvard Grieg három hegedű–zongora szonátájáról. Az 1886-ban keletkezett utolsó, c-moll darab, amely a koncerten két fiatal Kossuth-díjas, Kelemen Barnabás és Balázs János előadásában hangzik el, valóban nagyobb szabású kompozíció, mint az évtizedekkel korábban keletkezett első két szonáta. A komor és drámai hangvételű darab, amelyben a Grieg zenéjére jellemző északi szépség és nyugalom is fontos szerepet kap, méltán vált a romantikus kamarazene-repertoár egyik legnépszerűbb darabjává: a kotta megjelenését követően alig néhány hónap alatt több mint ezer példány fogyott belőle. Éppúgy összefoglaló mű – Grieg művészetének foglalata –, miként Sosztakovics hét románca 1967-ből. „Minden, amit a hosszú évek során ezidáig komponáltam, csak előkészület volt ehhez a műhöz” – írta Sosztakovics a ciklusról, amelyet a Horti–Kokas–Rohmann–Csalog kvartett előadásában hallhatunk. A legendás csellistának, Msztyiszlav Rosztropovicsnak és szoprán énekesnő feleségének, Galina Visnyevszkajának ajánlott, zongoratrióra és szopránra írott ciklus a múlt századforduló egyik legjelentősebb orosz szimbolista költője, Alexander Blok verseit zenésíti meg, s előképe a fesztiválon ugyancsak hallható Muszorgszkij-ciklus, A halál dalai és táncai. A dalokban a három hangszer és az énekszólam mindenféle kombinációban megszólal, de együtt csak az utolsó dalban hallható. Amikor Sosztakovics eljátszotta és -énekelte a művet barátjának, Iszak Glinkmannak, aki így emlékezett vissza az eseményre: „Úgy tűnt számomra, hogy ezekben a dalokban Sosztakovics őszintén vall magáról, és minden szenvedés ellenére azt fejezi ki, hogy reménykedik és hisz a jövőben.”