BARTÓK: Falun – Három jelenet női énekhangokra és kamarazenekarra, BB 87b
BARTÓK:2. (G-dúr) zongoraverseny, Sz. 95
BARTÓK: A kékszakállú herceg vára, op. 11 (1911), Sz. 48, BB 62
Balázs János zongora, Vörös Szilvia mezzoszoprán, Sebestyén Miklós basszus
Angelika Leánykar (karigazgató: Gráf Zsuzsanna)
Vezényel: Keller András
Stravinskys ízek és színek is jellemzik majd e koncert első felét, miután a Falun cím alatt egymás mellé rendezett szlovák népdalok, a Lakodalom, a Bölcsődal és a Legénytánc jelenetei és a 2. zongoraverseny is némiképp tagadhatatlanul magán viseli a zseniális orosz kortárs hatását. Az évad művészeként köszöntött Balázs János virtuóz játékával felhangzó versenymű legtöbb témáját maga Bartók „népszerűbb és könnyedebb” jellegűnek ítélte, ám ez a legkevésbé sem jelenti azt, hogy a kompozíció és különösen a második, adagio tétele ne csodáltatná meg velünk, mint Tallián Tibor írja, „az életmű döntő pillanatát”. A második részben azután szintén egy emblematikus és a legszemélyesebb módon bartóki alkotás szólal meg Keller András vezényletével és két nagyszerű operaénekes, Vörös Szilvia és Cser Krisztián előadásában. A kékszakállú herceg vára önvallomás, hiszen Balázs Béla szimbolikus színpadi balladájában a zeneszerző arra az alapvető témára és életproblémára ismert rá,