Kodály: Szonatina, Kodály: Szólószonáta, Chopin: g-moll gordonka-zongora szonáta, op. 65
Műsorvezető: Bősze Ádám
A zongorista Chopin számára élete utolsó éveiben tett kirándulás volt csellóra komponálni, a csellista Kodály ellenben fiatalon talán élete legjobb hangszeres művét komponálta erre a hangszerre. A világszerte ünnepelt Liszt-díjas csellóművész, Várdai István és a nála pár évvel fiatalabb Balázs János életükben először játszanak együtt – épp annyi idősen, mint amikor Kodály a Szonatinát és kicsit később a Szonátát komponálta.
Chopin cselló-zongora szonátája koncertpódiumon ritkán hallható, igazi különlegesség: barátjának, a kitűnő csellistának, Auguste Franchomme-nak írta, akivel együtt is mutatták be az utolsó három tételt Chopin utolsó nyilvános koncertjén, 1848. február 18-án – a darab az utolsó, még Chopin életében megjelent zenemű is egyben. Kodály Szonatinája és Szólószonátája a szerző méltán legtöbbet játszott hangszeres művei közé tartoznak – az utóbbi darab mintegy félórás hosszával, hihetetlenül expresszív és egyedi megoldásaival a csellóirodalom egyik legnehezebb és egyben leggyönyörűbb opusza.